tehát néhány fontosabb info:

-fölvettek a fővárosba , úgy néz ki mégis lesz valami művészeti életem, elvégre a seggem letanulom minden áldott nap, és lassan sikerül olyan mélységekbe merülnöm színházi tanulmányaimban, melyek elég mélyek ahhoz hogy ne feltétlenül érjek felszínt minden esetben...mint például tegnap mikor sírógörcsöt kaptam egy tanulmány fölött...hát van ilyen na...

-abbahagytam a fogamzásgátlót, mert úgy gondolom mostmár elég idős vagyok hozzá hogy ne szedjek, meg már a mi szerelmünk se a régi...

-és ez át is vezet a következő pontra. összeköltöztünk horhéval, ami jó, meglepően jó. sokat főzünk, filmezünk, szexelün is persze, meg összebújunk szóval olyanok vagyunk mint egy turbékoló középkorú galambpár.

-növesztem a hajam, és diétázom persze, de ez szinte említésre sem méltó, olyan evidens.

-időközben angoltanárnéni is lettem, van három egész tanítványom, akik ügyesek, okosak, és néha fárasztóak, de felnőtt, felelősségteljes életemhez hozzátartozik a pénzkereset is.

-és mostantól rendszeresen blogolok. ennyi idő alatt csak sikerült leráznom a sekély olvasókat, most már igazán csak a hardcore maradt, akiket tényleg érdeklem, és akikkel amúgy is megosztanám szenvelgéseimet .

röpke helyzetjelentés: jó érzés, hogy végre összepakoltam a szekrényem meg a cuccaim úgy ánblokk, és talán nem érzem magam odulakónak többé, bár eléggé rá lehet pörögni a témára... igyekszem túllendülni. tanulmányaimat féltem, mintha döcögnék a szakdolgozatommal, hangsúlyozom: mintha (amit eddig írtam az se sok, de szarnak szar). szóval holnap hazamegyek, életem hímneműi távol lesznek (námber van: vadászni; námber tú: dolgozni....ez elment vadászni, ez meglőtte stb), így meg van a halovány reményem arra, hogy mégiscsak idén kapjak diplomát.

amúgy meg folyton kattog a kis agyam: összeköltözés, albérlet, bútorok, munka, szerelem hmmm, és mindez nem ebben a fontossági sorrendben persze. 

ma véletlenül a kolitanárom orra alá dugtam a mellem, és ezért nem kaptam sárga lapot a rendetlenség miatt (evidens, hogy pakolás előtt történt). a többeik azt hitték direkt volt, és csak néztek, hogy milyen menő vagyok, és hogy kihasználom az adottságaim. én meg persze csak szimplán elfelejtettem, hogy nincs rajtam nagyon ruha, és kis híján kilógnak a bimbik...

történt a az történt hogy írok. mert valójában ez csak időhúzás, hogy mégse este nyolckor feküdjek le aludni, mer az ciki. mentségemül szolgáljon, hogy egész nap faszarokkal baszakodtam báboztam, és hulla fáradt vagyok, meg csatakos, egyefene lezuhanyzom még mielőtt kidőlök. 

és elveszítettem a tárcám, amit visszaküldtek ma postán, persze a pénzem nélkül, de visszaküldték, úgyhogy ez pozitív.

amúgy meg ma beestem dolgozni, és a munkatársaim képen röhögtek, mert még frissek voltak a hétvégi bd konf emlékek, de leginkább a koncert emlékei, megállapították hogy bekarmoltam rendesen, én meg csak adtam az ártatlant, de mindhiába. szól az egyik srác, hogy a dobok mögül azt figyelte milyen keményen tolom a csajszidenszet a másiknak, aki a mikorfon mögött állt, mire én, hát istenem, nem tehetek róla, ha beindulok az atommetál zenétekre. jelezték felém, hogy legközelebb vetkőzzek is , mert hogy állítólag megígértem, meg úgy hitelesebb is a gruppifíling. most már értem, hogy a drága egy párom miért nem vágott jóképet  a partyhoz, és miért ráncigált haza vetkőzés idő előtt. lehet kicsit tényleg túlzás volt térdre rogyni az éppen rockstar kollega előtt. bár valljuk be még mindig az volt az est fénypontja számomra, mikor a műhelyes 150 centis kétgyermekes családanya tündéri vörös nőci épp a pasimat fűzte az udvaron. és ma bocsánatot kért...imádom az exmunkahelyem.

de holnap megyek valahova, ahova majd nagyon várok valakit, és ez nem jó, mert tudom hogy nem szabad, még akkor is ha csak az ember szemét kényezteti. kicsit a fantáziáját, abszolúte minimálisan. az ember lánya mindig esendő. hacsak képzeletben is.

szóval elkapott a hangulat, by the way boldog új évet mindenkinek. ülök, nézek ki az ablakon, hiányzik minden ami régen volt. ha tehetném gintonic lenne a kezemben, a másikban hát naná hogy cigi, mert leszokni bizony rohadt nehéz, de én már esküszöm büszke vagyok rá, arra, hogy csak kívánom. hogy van ami nem változik. és hiányzik mellőlem nagyon valaki. a barátnő. a beszélgetések. de ezeket lehet inkább privát üzenetben kellene. hirtelen félek. a boldog párkapcsolat nem jogosít fel minket arra, hogy elfelejtsük a barátokat. az elhanyagolásra sem. tudom, és legyen ez egy fajta gyónás. unom, hogy olyan emberekkel élek meg közös pillanatokat, akik valójában nem is fontosak nekem. pff, kegyetlen, de igaz.

más. aztán meg belegondolok abba, hogy milyen rohadt szerencsés vagyok, azért amit érzek. ha a valakim csak egy kicsit is ezt érzi, amit én, akkor ez már így marad örökre. és borzongok, és rohadtul félek, hogy elcseszem, vagy attól hogy nem cseszem el. én még sose voltam felhőtlnül boldog. de most már nem ez a helyzet, és ez...nagyon durva. néha nyom a mellkasom, annyira érzek, és persze mindezt csak azért írom le, mert ő már nem olvassa a blogom, és hogy ez így is maradjon. vagy legalább vissza tudjam mad olvasni, ha elcsesztem, elcsesztük, és szar embernek érezhessem majd magam. elő- lelkiismereti szenvelgések.

most csak ülök, és várom a drága édesapám, aki az éjszakáját és a kocsikerekeket nem kímélve elindult értem már órákkal ezelőt. cuccaim dobozokban, a kicsi szívem kalapál, a papírjaim rendben, és hazaérek már karácsonyra. azért jó volt itt.

tegnapi faszis sztorimról gondolta volna a fene, hogy lesz to be continued, de lett. délután ejtőztem, majd smsre ébredtem, mert az ismeretlen fűzős pasi megszerezte a számomat, mint utóbb kinyomoztam nem kis utánajárás következtében. de aztán kiábrándítottam, amiért nincs egy csöpp lelkifurdalásom sem. de mindenesetre bazi kecsegtető, hogy valakire röpke fél óra alatt, farmerban, pólóban, félrészegen, smink nélkül ekkora hatást gyakoroltam. ráadásul úgy, hogy az illető egy köztudott bunkó, diktártor, művészi zseni, etc etc etc.

ledöntöttem magamba fél liter jéghideg tejeskávét, de még így se tudtam kiheverni a tegnapi éjszakát, azt az öt üveg sört meg azt arengeteg különféle zabálást amit sikerült búcsúbuli néven leművelnem. aludni persze nemtudok, mert miért is, a fürdő foglalt, így nem tudom a számból kisikálni a sör ízét, borzasztó, nyelni sem merek mert ugyanaz az íz tolul a torkomba....hjaj. És tegnap este nem volt tánc, pedig az jó lett volna, ha táncolok legalább kevesebb faszságot hordok össze vissza az okos kis kábult agyammal. igaz olyankor meg ringyóskodom, úgy látszik nincs is olyan megoldás, ami magában foglalja egyszerre a piálást és a méltóságomat.

tegnap volt ott egy faszi, egy igaz pökhendi kis pöcs, persze baromi jóképű, és én nemtom, de valahogy megkért hgy üljek mellé, közben persze mindenkivel úgy beszélt mintha ő szarta volna a monszun szelet vagy tudom is én, és beszélgettünk, illetve én csak dumáltam és dumáltam, és annyira jó faszi volt a lelkem hogy meg se fordult afejemben hogy ez engem meg akarhatna dugni, csak akkor már amikor egyértelmű utalást tett rá. én meg kiöntöm neki a szivem lelkem a szinházzal kapcsolatban, az idealista titán lelkem, közben meg a melleimet bámulja, és el alar vinni egy hotelba..mikor ez tudatosult abban az okos kis fejemben kb annyit reagáltam hogy 'fujj baszod veled?nem nem' és szalattam a csajok után, és minden nyitvatartandó gyorsétkezdében kejáltunk valamit, édes istenem bár ne tettem volna, most talán kevésbé lenne hányingerem.

ja és persze nekem haza kellett jönni, és a biztonság kedvéért kellett írnom egy két emailt egy két ismerősnek...inkább vissza se olvasom őket, mert már most égek, de mint a ronyg, ja!és amit el sem meséltem, tegnap ráhajtottam egy lányra, asziszem egész konkrétan, de ha olyan gyönyörű és valahogy annyira szexi, meg is mondtam neki mindezt, majd hozzátettem hogy úgyse akarnám/tudnám megdugni, ne aggódjon, csak akartam hogy tudja hogy szerintem szép, erre közölte velem hogy ő leszbikus, és éppen ezért nagyon mélyen érinti hogy még az én kis heteroszexuális lelkemet is mélyen érinti az ő szexuális kisugárzása...szóval belenyúltam na.